1 János 4:16-18
1Jn4:16-18
„Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet, melyet Isten bennünk tart. Az Isten szeretet, aki tehát a szeretetben marad, az Istenben marad. Isten is őbenne. Nálunk a szeretet abban lett bevégzetté, hogy az ítélet napján bizalommal szólhatunk majd, mert amilyen az ő helyzete, olyan a mi helyzetünk is ebben a világban. Félelem nincs a szeretetben, ellenkezőleg a
bevégzett szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelemnek büntetés jellege van, és aki fél, nem lett bevégzetté a szeretetben.”
teleiosz: BEVÉGZETT (célban lévő), érett. A magyar tökéletes szó nem fedi pontosan a görögöt, mert ahhoz hagyományos fogalmaink szerint a bűntelenség és hibanélküliség is hozzákapcsolódik.
~ teljessé vált; befejezett; a teljes növekedés, fejlődés eredményeképp kiteljesedett
1. Múlt heti vélemények
• Gurzó János: Az ember az édesapját féli, tiszteli és szereti. 3Móz19:3a: „Kiki az ő anyját és apját félje”
• Tfirst Gyula: Ő Isten, én ember vagyok. Ő teremtett, ezt tudomásul veszem és így viszonyulok hozzá.
• Horváth István: Ádám Isten elől bújt el, a mai ember a hívő élet elől bújik el, fél a kötelezettségektől.
• 1Tim6:6: itt nem az „istenfélelem” szó szerepel, hanem az „euszebeia”=Istennel való járás, ~kegyesség
Félelem: lehet valami bekövetkezendő rossz előérzete vagy egy igazságos hatalomtól való tartás. (BNF)
alapja: Isten gondviselésében való hitetlenség vagy arra való képtelenség (lásd Lk21:6, Jel16:10-11)
2. Istenfélelem
• Definíciója a Péld8:13a: „Istenfélelem: gyűlölni a rosszat”.
• Isten félelmetes, lehet tőle félni, de az istenfélelem esetében Isten a félelmünk tárgya és nem oka.
• Amikor dicsőségben megjelenik és félni kezdenek Tőle, mindig azt mondja: „Ne félj!” (pl. Bír6:23, Jn6:20)
• A helyes hozzáállás a világhoz:
1Pt2:7: „Mindeneket becsüljetek meg, a testvériséget szeressétek, Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.”
• Ef5:21, Kol3:22, Lk23:40: az erény 2Pt1:5-7-beli 5. foka: hüpomoné = állhatatosság, „alatta maradás a tehernek”
• Ez egy ajándék:
Ézs11:1-3: „És ered majd vessző Jísaj törzsökéből és ág hajt ki gyökereiből. És nyugszik rajta az Örökkévaló szelleme, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, a megismerés és istenfélelem szelleme. És ítélkezése lesz istenfélelemmel; nem szeme látása szerint fog ítélni, se nem füle hallása. szerint dönteni.”
3. „a bevégzett szeretet kiűzi a félelmet”
• Vajon mondhatom-e, hogy teljessé lett bennem a szeretet egy személy iránt, aki, ha kér tőlem valamit, nem teszem meg neki? Főleg, ha ez olyan kérés, ami az én javamat (üdvösségemet) szolgálja?
• „Az Isten szeretet”
• Ha bevégzetté, teljessé lett bennünk a szeretet, az azt jelenti, hogy teljes mértékben bennünk él Isten.
• Ekkor annyira Rá tudjuk már bízni magunkat, az életünket, hogy nem aggodalmaskodunk a holnap miatt, mert tudjuk, hogy Ő velünk van és megőriz minket, bízunk a gondviselésében. Mt6:25-33, Ézs41:10-13
• Ha Istennel közösségben vagyunk, akkor nem kell tőle félnünk.
2Tim1:7: „mert Isten nem gyávaság szellemét adta nékünk, hanem hatalomnak, szeretetnek és józanságnak szellemét.” (Ez is ajándék!)
• Sőt, Isten arra bíztatja az Őt félőket, hogy senkitől és semmitől nem kell félniük, mert Ő velünk van.
Jer1:8: „Ne félj tőlük, mert veled vagyok, hogy megmentselek, úgymond az Örökkévaló.” + 60< (62)
- - -
Fil2:12: „Így hát szeretteim, ahogy mindenkor engedelmeskedtetek, nemcsak jelenlétemben, hanem még sokkal inkább távollétemben: félve és rettegve munkáljátok ki megmenekülésteket.”
• Kitől (vagy inkább kit) „félve és rettegve”? Ez kire vonatkozik?
Mt10:28: „Ne féljetek azoktól sem, akik a testet megölik, de a lelket megölni nincs hatalmukban! Féljétek inkább azt, akinek a lelket is, testet is hatalma van a gyehennán elveszteni!”
- - -
2Kor5:11: „Mivel tehát az Úr félelmét ismerjük, embereket meggyőzni igyekszünk, de az Isten előtt láthatók vagyunk, remélem, hogy lelkiismeretetek előtt is láthatók vagyunk.”
Isten félelmetes
Zsolt47:3: „Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.”
Zsolt76:8: „Te félelmetes vagy, s ki állhat meg előtted, mihelyt haragszol!”
Mal1:14b: „Mert nagy király vagyok én, mondja az Örökkévaló, a seregek ura és nevem félelmetes a nemzetek között.”
IstenTŐL lehet félni (מן־), azaz Ő lehet a félelem oka.
Ahogy embertől is lehet félni, lásd 1Sám18:12: „És félt Sául Dávidtól, mert vele volt az Örökkévaló, Sáultól pedig eltávozott.”
Mik7:17: „Port nyalnak mint a kígyó, mint a földön csúszók, reszketve jönnek elő zárt helyeikből; az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz remegve sietnek és félni fognak tőled!”
Préd3:14: „Tudom, hogy mind az, a mit Isten cselekszik, megmarad örökké, ahhoz nem lehet hozzá tenni, sem belőle nem lehet elvenni semmit; Isten pedig úgy cselekedte, hogy féljenek tőle.”
És lehet IstenT félni (את־), azaz amikor Ő a félelem tárgya.
Valamint a szülőket (3Móz19:3), a fogadalmat (1Sám14:26, Préd9:4), a parancsolatot (Péld13:13), a szentélyt (3Móz19:30, 26:2), a nép vezetőit (3Móz19:3) – ez mind Istentől rendelt felsőbbség! Idegen istenek esetében bűn (Bír6:10, 2Kir17:7,35-38).
2Móz1:17: „De a szülésznők félték Istent és nem tettek úgy, amint szólt hozzájuk Egyiptom királya, és életben hagyták a fiúgyermekeket.”
5Móz6:2: „Hogy féljed az Örökkévalót, a te Istenedet, hogy megőrizd minden törvényeit és parancsolatait, amelyeket én parancsolok neked, te, fiad és fiadnak fia, életed minden napjain át, hogy hosszú életű légy.”
5Móz6:13: „Az Örökkévalót, a te Istenedet féljed, őt szolgáld és nevére esküdjél!”
5Móz10:12: „Most pedig Izrael, mit kíván az Örökkévaló, a te Istened tőled; minthogy féljed az Örökkévalót, a te Istenedet, hogy járj minden útjain, szeresd őt és szolgáld az Örökkévalót, a te Istenedet egész szíveddel és egész lelkeddel;”
5Móz17:19: „Legyen nála és olvassa azt életének mindennapjain át, hogy megtanulja félni az Örökkévalót, az ő Istenét, hogy megőrizze a tannak minden szavát és a törvényeket, hogy megtegye azokat.”
Istenfélelem: a „félni” igét ún. szerkezeti alakban (constructus) használja a héber az „Isten” szó előtt, mellyel egy birtokviszonyt fejez ki: „Isten félelme” vagy „Isten félése”.
Péld8:13a: „Istenfélelem: gyűlölni a rosszat”
Zsolt25:12,14: „Ki az a férfi, aki istenfélő? Azt igazítja azon útra, melyet válaszszon.” „Az Örökkévaló titka az ő félőinél van, és szövetségét tudatja velük.”
Zsolt103:13: „A mint atya irgalmaz gyermekeinek, irgalmazott az Örökkévaló az ő félőinek.”
Zsolt102:16: „S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;”
Zsolt128:1,4: „Boldog mindaz, a ki féli az Örökkévalót, a ki útjaiban jár!” „Íme, bizony így áldatik meg a férfi, aki féli az Örökkévalót!”
Zsolt111:10: „A bölcsesség kezdete istenfélelem; jó eszesség jut minden mivelőjének, örökké megáll a dicsérete.”
Péld1:7: „Istenfélelem a tudás kezdete; bölcsességet és oktatást az oktalanok megvetnek.”
Péld19:23: „Az Istenfélelem életre visz, s jóllakottan alszik, nem ér hozzá baj.”
Péld22:4: „Nyomában az alázatosságnak, az istenfélelemnek van gazdagság és dicsőség és élet.”
Mt6:25-33: „Azért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok lelketekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözzetek! Nem több-e a lélek, mint az eledel s a test, mint az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem takarnak, mennyei Atyátok mégis táplálja őket! Nem vagytok-e különbek azoknál? Ki az közületek, aki– azzal, hogy gondot hordoz, egy arasszal meg tudja nyújtani életét? Az öltözet felől is miért viseltek gondot? Tanuljátok el a mező liliomaitól, hogyan növekednek! Nem fáradnak, nem szőnek, mégis azt mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint közülük egy! Ha pedig Isten így ruházza a mező füvét, mely ma van, holnap a kemencébe vetik, mennyivel inkább titeket, ti kishitűek! Ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel: Mit együnk? Mit igyunk? Mivel ruházkodjunk? Mert mindezekre a pogányok törekszenek. Hiszen mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek!”
Ézs41:10-13: „Ne félj, mert veled vagyok, ne aggódjál, mert én vagyok Istened, megerősítettelek, segítettelek is, tartottalak is győzelmes jobbommal. Lám, megszégyenülnek és elpirulnak mind, akik felgerjednek ellened; olyanok lesznek mint a semmi és elvesznek a te pörös feleid; keresni fogod, de nem találod őket, a te viszályos feleidet; olyanok lesznek, mint a semmi, és mint ami nincs; a te harcos feleid. Mert én az Örökkévaló, a te Istened, megragadom jobbodat, aki azt mondja neked: ne félj, én megsegítettelek.”
